Kértétek néhányan, hogy írjak egy véleményt a premierről, ennek próbálok eleget tenni ezzel a poszttal. Ahogy az előző ilyennél is írtam, ezek csak a saját gondolataim, abszolút elfogadom, ha valaki nem ért velem egyet, de én is azt kérem tőletek, hogy fogadjátok el az én véleményemet. Egyébként nagyon örülnék, ha megírnátok akár kommentbe (regisztrálni itt lehet), akár a chatbe, hogy ti mit gondoltok a 7x01-ről! :)
A hatodik évad fináléjánál azt írtam, soha nem vártam még annyira sorozatepizódot, mint azt, ezt viszont most megcáfolnám, ugyanis a hetedik évad premierjére még ennél is kíváncsibb voltam. Tudva, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó évad és tudva, hogy mennyi izgalmat, drámát és választ ígértek az írók és a színészek, az embernek kicsit olyan érzése van, hogy ezekkel a részekkel nem szabad elégedetlennek lennie, mert innen már nincs tovább és muszáj az egésznek nagyon jónak lennie.
Ennek ellenére kicsit vegyes érzéseim vannak, szerda hajnalban úgy álltam fel a géptől, hogy egyrészt tetszett, és nagyon örülök, hogy végre visszatért a sorozat, másrészt viszont van azért néhány dolog, amibe bele tudnék kötni, és ha csak kicsit is, de ott van az elégedetlenség érzése.
Ami egészen biztosan felcsigázott mindenkit, az az első jelenet volt, ami négy nappal később játszódik. Anno a Revenge-nél kezdtek úgy minden évadot, hogy olyan -nyilván nagyon izgalmas- jelenetet vágtak be, ami epizódokkal később játszódik – ez pedig nyilván megtartotta a nézőket, úgyhogy mindenképp ügyes húzás volt. Hogy Hanna sírját ássák, azt én akkor se fogom elhinni, ha maga Ashley Benson mondja. Inkább azt tudom elképzelni, hogy az egyik hozzátartozójával történhetett valami, vagy, ahogyan valaki a spoilerchatben vetette fel, hogy az őt ért trauma és sérülések miatt egyszerűen „csak” kórházban van. Nem tartom kizártnak továbbá azt sem, hogy esetleg ő ölt meg valakit, szerintem ugyanis ez lesz az az alkalom, amikor a Hazugok elkövetik életük legnagyobb hibáját.
És ha már Hannánál tartunk, akkor folytassuk is vele. Szerintem azt mindannyian tudjátok, hogy én nem hittem el, hogy meghalhat, ettől függetlenül azért izgultam érte rendesen. Ashley egészen fantasztikusan alakított ebben a részben, ha valakinek voltak kételyei a színészi tehetségét illetően, szerintem most azoknak is bizonyított. Abszolút az egyik kedvenc jelenetem lett (nem csak a részből, de az egész sorozatból) Hanna álma, amiben megjelent Spencer. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy pont őt látta, mint ahogyan az sem, hogy Spencer azt ígérte neki, mindig mellette lesz. :)
Amit furcsálltam, és ami kicsit WTF érzést keltett bennem, hogy Aria teljesen simán hazament volna aludni és Emily is elkávézgatott Sabrinával. Értem én, hogy 36 óra hosszú idő alvás nélkül, de ha az egyik legjobb barátnőm életéről van szó, akkor talán azt a maradék hatot-hetet már kibírom.
Amit viszont egyenesen röhejesnek tartok, hogy a lányok egy szó nélkül elhitték, hogy Alison ölte meg Charlotte-ot, ehhez pedig mindössze annyi kellett, hogy találjanak a cuccai között egy piros felsőt (mert most a sárga után a piros lesz a fontos), és hogy szerencsétlen lány annyit mondjon, hogy „Bocsáss meg, Istenem.” Nyilván nagyjából már a következő részben kiderül, hogy tévedtek, és nyilván nagyon szép tőlük, hogy Hannát ennyire próbálták menteni, de azért Ali helyében nem lennék, amikor rájön, hogy mit is feltételeztek róla.
Sokan nehezményezik Caleb viselkedését Spencer irányába. Igen, tény és való, hogy nem volt kedves, helyenként már-már bunkó volt, de ez is csak egy eszköz, amit az írók arra használtak, hogy megmutassák, ki a fontosabb neki. Haleb rajongóként én például nyilván értékeltem az ilyen jeleneteket – elnézést kérek a Spencer/Spaleb fanoktól. (Spencert önmagában én is nagyon szeretem.)
Maryt nagyon érdekes karakternek tartom, egyelőre tényleg nem lehet eldönteni, hogy mik a valódi szándékai. Nagyon várom, hogy többet megtudjunk róla és megismerjük a történetét. Elliott engem egyelőre sajnos nem hoz lázba, vele kapcsolatban még mindig leginkább az érdekel, hogy tényleg az-e, akinek mondja magát, mert elvileg fontos volt a hatodik évad végén jól kihallható brit akcentusa, ugye. (És itt megjegyezném még azt is, hogy amikor hazaért, egy brit adóra kapcsolta a TV-t.)
Aminek még nagyon örülök, hogy végre többet láttunk Monából, a premier alapján ugyanis úgy tűnik, hogy ő is szinte teljes értékű csapattag lett. Remélem, ezt így hagyják az írók és a későbbiekben is a lányokat segíti majd. Nem sok vicces pillanata volt ennek az epizódnak, de a Mona-Caleb jelenetek azért elég jóra sikerültek.
A rész zárása szerintem éppen olyan erősre sikerült, mint a kezdés, Elliott karmás hasonlata nem volt semmi. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a következő epizódra, és úgy összességében az egész évadra, ha csak fele olyan jó lesz, mint amilyenek az írók ígérik, nagy baj nem lehet. :)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés