Emily Fields egy különösen sebezhető karakter, akinek a többiekétől elég eltérő problémákkal is meg kellett küzdenie: ilyen volt például szexualitása elfogadása, édesapja halála, vagy a főiskola otthagyása. Nehéz elképzelni, hogy Shay Mitchell helyett valaki más is alakíthatná őt, pedig majdnem így lett; Marlene King ugyanis a PaleyFest-en elárulta a Glamournak, hogy Shay csak a második helyen állt a potenciális Emilyk között.
„Az a helyet -és ezt Shay is tudja-, hogy Emily szerepére nagyon nehezen találtuk meg a megfelelő színésznőt. Ketten is eljöttek Kanadából, és eleinte nem Shay volt a befutó” – mondta King, amit utána Mitchell is megerősített. – „Miután lezajlott minden casting, Marlene nekem is elmondta, hogy eleinte nem engem akart, amire félénken csak annyit feleltem, ’Rendben.’”
De akkor mégis mi történt? Shay annyira jól alakított az utolsó meghallgatáson, hogy Marlene-nek nem maradt más választása, mint neki adni a szerepet. – „Amikor bejöttek a terembe, Shay annyira jó volt, hogy átvette az első helyet a másik lánytól. Azt kérdeztem, ’Most még meggondolhatom magam? Mert őt [Shay-t] szeretném.’”
Shay később elárulta azt is, hogy van egy szerencseköve, amit a fontosabb eseményekre mindig magával visz – ilyen volt többek között ez az ominózus utolsó meghallgatás is.
„Nagyon ideges voltam, így a szerencsekövemmel mentem el” – meséli a színésznő. – „Nem is tudom, milyen kő. Egy boltban vettem és nálam volt minden meghallgatáson, hogy nyugodt tudjak maradni. Még mindig megvan, immár hét éve.”
Nem ez volt az egyetlen szereplőválogatásos-érdekesség, amire fény derült a PaleyFesten: Sasha Pieterse is elmondta, hogy ő eredetileg Hanna szerepére jelentkezett és ugyanígy volt ezzel a Mayát alakító Bianca Lawson is.
„Hanna szerepére jelentkeztem” – mesélte Pieterse. – „Erre a szerepre próbáltak ki. Hárman voltunk ott, Ashley, Bianca Lawson és én. Mindhárman Hannát akartuk, aztán nyilvánvalóan Ashley kapta meg a szerepet. Alison karakteréért nem jelentkeztem, egyszerűen azt mondták, szeretnék, ha inkább őt alakítanám. És nagyon örülök, hogy végül így alakult.”
|