Shay h�tf�n a k�vetkez�t �rta Snapchatj�n: „A holnapi #YouTubeShay a legszem�lyesebb �s leg�rzelmesebb vide�m, amit valaha felvettem, de nagyon �r�l�k, hogy megcsin�ltam. Maradjatok velem.” Ebb�l val�sz�n�leg m�r sokan sejtett�k, hogy a PLL-el, illetve annak v�g�vel kapcsolatos lesz a felt�lt�s – �s val�ban �gy lett; a sz�n�szn� a kamera el�tt, s�rva olvasta fel b�cs�level�t, melyben a sorozathoz, bar�tn�ihez �s az �r�khoz sz�lt.

M�r nem is mondom, hogy k�sz�ts�tek a zsepit, �gyis tudj�tok, hogy kelleni fog. :) (A poszt v�g�n term�szetesen megn�zhetitek a vide�t is.)

PLL b�cs�lev�l...

0:38 – �r�kre befejezt�k a forgat�sokat...

Ok�, l�ssuk. Szomor�, szorong�, izgatott, r�m�lt, motiv�lt, h�l�s, ideges, bizonytalan, b�szke, feld�lt, el�gedett, megk�nnyebb�lt, �sszet�rt, szerencs�s... Nem tudtam, hogy lehets�ges egyszerre ennyi mindent �rezni, m�gis ezek kavarognak most bennem. Olyan ez, mint az iskola utols� napja, csak egy kicsivel nagyobb az �r. Nagyon furcsa, kiv�teles �rz�s az, hogy v�get �r egy sorozat – �s ezt eddig �n is csak a ti szemsz�getekb�l tapasztaltam meg. Eml�kszem, amikor v�get �rtek azok a show-k, amelyekkel egy�tt n�ttem fel. Eml�kszem a sorozatfin�l�kra. Ez viszont most eg�szen m�s.

Nem tudom, milyen lett volna az �letem a Pretty Little Liars n�lk�l. Nem is tudom megsz�molni, h�ny �rtelemben v�ltoztatott meg. An�lk�l, hogy az egy�rtelm� dolgokat megeml�ten�m (�gy is, mint a munka, aminek h�la LA-be k�lt�zhettem, �s aminek k�sz�nhet�en hangot adhatok a sz�momra fontos dolgoknak), a PLL-nek k�sz�nhetem a h�szas �veim legjobb id�szak�t is. Nem mondom, hogy nem s�rtam, vagy nem t�rt�k �ssze a sz�vem, vagy nem �tk�ztem m�s akad�lyokba... De a sorozatnak �s Emily Fieldsnek h�la olyan ember lettem, amit nem lehetne tan�tani, �s m�g mindig hihetetlen sz�momra ez az eg�sz �lm�ny.

Nem tudom elhinni, hogy v�ge van. Hogy? Hogy telhetett el h�t �v, mi�ta Vancouverben, fagyoskodva forgattuk a legels� r�szt? Vagy mi�ta felvett�k a f�c�met a pajt�ban? Ez a h�t �v �letem legjobb id�szaka volt – ami elk�peszt�en gyorsan rep�lt el. Tan�ja lehettem annak, ahogyan a csapatunk feln� �s fejl�dik – nem csak, mint sz�n�szek, hanem, mint emberek is. Emberek, akik szeretetre �s sikerre leltek; emberek, akiknek h�la ma �n is jobb �s meg�rt�bb vagyok – ezzel �r�kre megv�ltoztatva az �letemet. Emberek, akikre csal�dk�nt tekintek.

N�ha, miel�tt azt ki�ltott�k volna, „Felv�tel!”, lehunytam a szemem �s ott tal�ltam magam a picike, toront�i lak�somban, ahol mez�tl�b, t�r�k�l�sben �ltem a f�ld�n egy cs�sze z�ldte�val, �s a dr�ma-h�zifeladatomat csin�ltam, monol�gokat gyakoroltam. A tekintetem... A tekintetem felfel� v�ndorolt – ott volt a fali�js�gom, tele helyekkel, ahov� szerettem volna ell�togatni; k�pekkel a j�v�beli otthonomr�l; karrierc�lokkal; magazin r�szletekkel... A kezem maszatos volt, mert sz�vegkiemel�vel jel�lgettem a meghallgat�sokat, de k�zben mindig ott lebegett el�ttem, hogy milyennek k�pzeltem a j�v�met.

Azt�n csak pislogtam egyet �s visszat�rtem a val�s�gba – a Brewba, a rosewoodi gimibe, vagy -legy�nk �szint�k- a rosewoodi rend�rs�gre, k�r�l�ttem egy eg�sz csapattal, amit�l m�g mindig elakad a l�legzetem. A csapattal, akikre az els� napt�l fogva csal�dk�nt tekinthettem. Akiknek a gyerk�cei a szemem l�tt�ra n�ttek fel. A korukat �vadokban sz�moltuk; ott voltak, ha j�, vagy rossz h�reket kaptunk. Ott voltak, amikor munka k�zben a legsebezhet�bbek voltunk – amikor s�rtunk, vagy valahol el�stunk egy holttestet.

Nem sz�m�t, milyen k�s�re j�rt, a csapatunknak h�la mindig biztons�gban �reztem magam. Mindig. A tan�raink voltak, akik sz�pen lassan nek�nk is �tadt�k a sorozatk�sz�t�s minden r�szlet�t. �k voltak a legkem�nyebben dolgoz� emberek, akiket valaha ismertem. T�bbet adtak nekem, mint azt valaha gondoln�k.

A n�v�reimnek... Kellett volna bek�sz�tenem zsepit. �, Istenem.

A n�v�reimnek, Ashleynek, Sash�nak, Lucynek �s Troiannek – Megcsin�ltuk! H�t �ven kereszt�l kitartottunk egym�s mellett, �s ez az, amire mindig is a legb�szk�bb leszek. Emily, Hanna, Alison, Aria �s Spencer nem l�teznek t�bb�. A szeretett karaktereink is elmennek, amikor m�r nem �rnak nekik t�bb jelenetet. V�ge. Nincs t�bb felv�tel; Emily nem megy t�bbet a Brew-ba; nincs t�bb jelenet, amelyben az �sszes l�ny egym�s mellett s�t�l. Szeretn�m azt hinni, hogy valahol, egy alternat�v Rosewood univerzumban ez az �t l�ny mindig ott lesz egym�snak – �s rem�lem, ez a val� �letben r�nk is igaz lesz. J�ban-rosszban mindig ott voltunk egym�s mellett, hihetetlen�l szerencs�snek �rzem magam, hogy ismerhetlek titeket. Soha nem fogom elfelejteni az egy�tt t�lt�tt h�t �vet. Ritka, k�l�nleges �s t�k�letes volt, �s mindannyian iszonyatosan fogtok hi�nyozni.

A brili�ns, �s kicsit elvont gondolkod�s� �r�inknak... A szavakat meghagyom nektek, mivel ez a ti szakter�letetek. Csak annyit tudok mondani, hogy k�sz�n�m. K�sz�n�m, hogy meg�rt�tok �letem legfontosabb fejezet�t. Kiv�lts�g �s megtiszteltet�s volt a hangomat adni azokhoz a monol�gokhoz, amiket ti gondoltatok ki az elm�lt �vek alatt.

�s v�g�l... Azoknak a n�knek, akik es�lyt adtak... Marlene-nek �s Lis�nak – Szinte nem is eml�kszem, milyen volt az �letem, miel�tt ti a r�sz�v� v�ltatok volna. Pr�b�lom megfogalmazni a h�l�t, amit �rzek, de soha nem leszek k�pes szavakkal kifejezni. K�sz�n�m, hogy adtatok nekem egy es�lyt – m�g ha nem is �gy n�ztem ki, mint a tipikus „szomsz�d l�ny”, akit eredetileg kerestetek. Ti hittetek bennem. K�sz�n�m, hogy nektek (�s a karakteremnek) h�la vil�gszerte k�nnyebb lett a csal�dok k�zti kommunik�ci�, aminek eredm�nyek�nt a fiatal fi�k �s l�nyok is sz�p, autentikus �letet �lhetnek. K�sz�n�m, hogy az elm�lt h�t �vben ott �lltatok mellett�nk �s egyengett�tek az utunkat. �s legink�bb... K�sz�n�m, hogy nekem adt�tok Emilyt, �pp, amikor a legnagyobb sz�ks�gem volt r�. Azt hiszem, � fog a legjobban hi�nyozni.

A p*cs�ba. Az �sszes szempill�m kihullik. Mind. Az �sszes lej�tt. A p*cs�ba...

Sz�val. Ez volt a b�cs�levelem a PLL-hez. Nincsenek �j kezdetek, ha nincs valami, ami v�get �r. Igaz�b�l kaptam is ma egy �zenetet, egy id�zetet, ami nagyon tetszett. „Lehunyom a szemem a r�gi befejez�sek el�tt, �s megnyitom a sz�vem az �j kezdeteknek.” �n is ezt fogom tenni.

�s nektek, rajong�knak csak annyit szeretn�k mondani, hogy nagyon sz�pen k�sz�n�m, sr�cok, hogy ennyire csod�latosak voltatok, ti jelentett�tek a legjobb t�mogat�st. K�sz�n�m.

Spencer Hastings egyszer azt mondta... „Szerencs�s vagyok, hogy van valamim, aminek nagyon neh�z b�cs�t inteni.”

K�sz�n�k mindent. �letem v�g�ig h�l�s leszek.

Szeretettel, Shay

2016.11.02. 15:30, minnie

Vissza a bloghoz

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.